Érdekes tapasztalásokat hoz olyan helyen élni, ahol a pécsi, a "városi" életünkhöz képest nem történik semmi. Szinte embert is alig látok egy-egy nap. Kézzel tapintható, ahogy lelassult az életünk, ahogy valahogy tényleg máshogy múlik az idő.

Sokat gondolkodom az elmúlt éveimen. A rengeteg beszélgetésen, amiben cégvezetőkkel, vállalkozni akarókkal voltam. Elkezdtem átnézni ezeknek a mentorálasoknak az anyagait, hogy mik is voltak a legtöbbet érintett dolgok.

A pénz - teljesen érthető módon - az egyik leggyakoribb téma, ami előjön. És fura módon nem a bevétel a gyakoribb kérdés, hanem a kiadás, a befektetés, a kockázatvállalás. 

Az anyagi bizonytalanságtól való félelem az egyik legerősebb gátló tényező, amely "bénultságot" okozhat, vagy kényszerpályára viheti a döntéseket.

Én is féltem és nem csak akkor, amikor belevágtam a G4B-be, hanem a sikeres cégeladásom után is.

De talán a félelmet nem elnyomni kell, hanem konkretizálni (az érzelmek ködös mocsarából feladatok tiszta listáját kell összerakni): a megoldás - az enyém ez volt és ezt is javaslom mindenkinek, aki megkérdez -, ha pontosan ki tudod számolni a "must have" (létbiztonsághoz szükséges) és a "nice to have" (jóléti) költségeid, valamint meghatározod, mennyi tartalékra van szükséged a nyugalmadhoz.

A “must have”-hez szükséges pénz kell a létfenntartáshoz, a megtakarításod, ami e fölött van, az időt ad, ha nem a “nice to have” kiadásokra költöd el. Ha nincs meg a “must have” fedezete a céges mérföldkő eléréséig tervezett időre, csak rövidebbre, akkor az exponenciálisan növeli a kockázatokat.

Nem csak az üzletit, hanem azt, meddig mersz újabb és újabb kockázatokat vállalni a siker érdekében.

A pénzügyi biztonságérzetet nem feltétlenül a számlán lévő összeg nagysága adja, hanem a saját képességeinkbe és a jövőbe vetett hit, a tudat, hogy "meg tudom teremteni, amire szükségem van".

Ha ez a hit hiányzik, ha ezért “védekező” állapotból tekintünk a helyzetünkre, akkor a vagyon növekedése is paradox módon csak a veszteségtől való félelmet növeli.

Érdemes elgondolkodni azon a kérdésen, ki vagy te, ha semmid sincs. És ha a válasszal békében vagy, talán könnyebb azzal foglalkozni, hogy több legyen az, amid van.

Érdekes tapasztalásokat hoz olyan helyen élni, ahol a pécsi, a "városi" életünkhöz képest nem történik semmi. Szinte embert is alig látok egy-egy nap. Kézzel tapintható, ahogy lelassult az életünk, ahogy valahogy tényleg máshogy múlik az idő...

Tapasztalatok

Sok dolgot hozott az életembe ez a kis osztrák házikó. 

Sosem gondoltam volna, hogy szeretni fogok szerelni, csiszolni, lakkozni, betont faragni, vagy épp szegélylécezni. De olyan jó volt állni és nézni, amikor elkészült valami. Állni és nézni, hogy megint elkészült egy apróság és rendben van. 

Azt sem gondoltam soha, hogy szeretni fogok takarítani mások után. Szeretem rendbe tenni az apartmanokat, Katával együtt dolgozni azon, hogy újra minden a helyére kerüljön, hogy az új vendégeket újra az az otthonos és tiszta hely várja, mint az előzőeket.

Eddig nagyon jó vendégeink voltak. Vigyáztak a házra. Figyeltek egymásra.

Jó hallani és olvasni a vendégek köszöneteit, ahogy kifejtik, mennyire szép, nyugis és barátságos ez a hely.

Egészen más munka ez, mint céget építeni, szoftvert fejleszteni, vagy épp stratégiákat csiszolni a végtelenségig. 

Ez a munka visszavisz a gyökerekhez, a kézzel végzett munka öröméhez, ahol abban a pillanatban látod a befektetett energiád hatását, amikor az kiáramlik belőled. 

És ott van a vendéglátás szépsége, hogy megosztod a házad valakivel, valakikkel. Gondoskodsz arról, hogy jól érezzék magukat. Gondoskodsz róluk.

Tudom, még csak pár hét telt el és majd lesz ez máshogy is... De most ez van. És remélem, sokáig így is marad.

Sosem gondoltam volna, hogy szeretni fogok szerelni, csiszolni, lakkozni, betont faragni, vagy épp szegélylécezni. De olyan jó volt állni és nézni, amikor elkészült valami. Állni és nézni, hogy megint elkészült egy apróság és rendben van.

Házikó

Jó 2 év kellett, mire elkészültünk a házzal Öblarnban, Ausztriában. Már amikor az első alkalommal kijöttünk, akkor is érződött, sokat láthatott ez az épület.

A felújítás alatt sorra kerültek elő régi szerszámok, gerendába vésett évszámok, nevek. Ezernyi dolog, ami mesélni próbált.

A ház lassan 200 éves. 1850-ben építették. Ahogy teszünk-veszünk a ház körül, sorra állnak meg az idősebb helyi emberek, nézegetik a megszépült épületet és mesélnek nekünk 1-1 történetet arról, hogy gyerekkorukban milyen sokszor voltak itt.

Van valami itt a levegőben, a patak mellett, a Walchen völgyben, ahol vagyunk. Van valami ebben az öreg épületben. A házban, ami nem sokkal a magyar szabadságharc után épült, akkor, amikor még nem szólt rádió, nem dudáltak az autók, nem volt telefon, sem internet. 

Megmaradtak a régi falak, a gerendák és pallók, amiket ki kellett bontanunk, azokból készültek az ágyak, asztalok, és megvan még a régi bejárati ajtó, aminek épp a helyét keressük. Mind-mind magában hordozza az előző lakók érintését. 3 évszázad pora, viszontagságai, fejlődése járja át a Lost Garden Apartments szobáit.

Szeretném összegyűjteni a házhoz kapcsolódó történeteket, hogy aki eljön hozzánk, ne csak egy épületet lásson, hisz abból sok van. Legyenek arcok, életutak, helyi kis legendák, amiket majd elolvashat és elmesélhet azoknak, akik még nem voltak nálunk... de szeretnének.

A felújítás alatt sorra kerültek elő régi szerszámok, gerendába vésett évszámok, nevek. Ezernyi dolog, ami mesélni próbált...

Megáll az idő

Egy kezdő vállalkozó gyakran azért bukik el valójában, mert nem tudja kezelni a félelmeit, a bizonytalanságát, vagy egyszerűen túl sok ideig marad egyedül a problémáival.

Az elmúlt hónapokban 47 vállalkozóval folytatott beszélgetést rögzítettem, összesen 202 órányi AI konzultációt és mentorbeszélgetést elemeztünk ki – a vendlerai.com adatbázisában elérhető, kutatható beszélgetések és a személyes interjúim alapján.

A lenti elemzést a ChatGPT Deep Research és a Gemini Deep Research rendszerei végezték, de a konklúziók nagyon is emberiek.

Az eredmény egy letaglózóan egyszerű kép: a legtöbb vállalkozói probléma nem a piacról, hanem belülről jön. Két nagy csoport rajzolódott ki:

a technikai problémák, amelyek az üzleti folyamatokat, a pénztárcát és a napi működést érintik,

és az érzelmi–önismereti problémák, amelyek a döntéseket, a fókuszt és a kitartást befolyásolják.

És ami talán a legérdekesebb: a kettő sosem válik el egymástól.

1. A „TECHNIKAI” PROBLÉMÁK RANGSORA

Probléma típusa és az érintett vállalkozók aránya

Stratégiai tervezés, iránykijelölés 75%

Értékesítési nehézségek, ügyfélszerzés 62%

Pénzügyi kihívások (bevétel, árazás) 50%

A technikai problémák a legkézzelfoghatóbbak: forintban, órákban, ügyfelekben mérhetők. Mégis, a mélyén itt is érzelmi minták dolgoznak.

A legfőbb tanulság: a „Miért” hiánya

A vizsgált vállalkozók háromnegyedénél (75%) a stratégiaalkotás volt a legnagyobb kihívás — nem azért, mert nem tudták hogyan, hanem mert nem volt világos, miért. Sokan belefulladnak a napi tűzoltásba, elveszítik a perspektívát, és a cégük egyre inkább hasonlít egy futópadhoz: rengeteg mozgás, nulla haladás.

A második leggyakoribb probléma az ügyfélszerzés (62%). Nem azért, mert a termék rossz, hanem mert a vállalkozó nem mer elég bátran, nyíltan és önmagát vállalva megmutatkozni. A „nyomulás” félelme sokakat visszatart attól, hogy egyáltalán megszólítsák a potenciális ügyfeleiket.

A árazási kérdések (50%) szintén visszatérő témák voltak: árazási bizonytalanság, alulárazás, profitoptimalizálás. A vállalkozók fele tudja, hogy többet ér a munkája, mégis kevesebbet kér érte — mert nem meri kimondani az értékét.

Az időgazdálkodási és marketingproblémák (38%) mögött szinte mindig ugyanaz a mondat húzódik: „nincs időm magamra, nincs időm gondolkodni”.

A vállalkozók nagy része nem rendszert, hanem túlélési technikákat működtet.

Félelmek és szorongások (kudarc, anyagi stb.) 75%

Önbizalomhiány, inkompetencia-érzés 63%

Cél- és irányhiány, motivációs vákuum 52%

Önszabotázs, önkorlátozó hiedelmek 50%

Krónikus stressz, kiégés veszélye 35%

A félelem és az önbizalomhiány mint népbetegség

A leggyakoribb élmény a félelem. Nem az adóhatóságtól, nem is a versenytársaktól, hanem attól, hogy nem leszek elég jó, nem fog működni, nem érdemlem meg a sikert.

A vállalkozók háromnegyede (75%) élt át konkrét szorongást – legtöbbször kudarctól vagy anyagi bizonytalanságtól való félelmet.

Ez szorosan összefügg az önbizalomhiánnyal (63%), azzal a belső hanggal, ami minden eredmény után újra megszólal:

„Igen, de most csak szerencsém volt.”

És a vállalkozók több mint fele (52%) küzd motivációvesztéssel: a külső célok már nem inspirálják, de a belső vágyakhoz még nem férnek hozzá.

Az önszabotázs (50%) ritkán látványos. Inkább apró formában jelentkezik: nem küldi el az árajánlatot időben, nem posztol, nem hívja vissza az ügyfelet.

A halogatás (38%) pedig nem lustaság — hanem félelem: „ha elindítom, lehet, hogy nem sikerül”.

A kiégés (35%) pedig ennek az egésznek a vége: amikor a test és a lélek már nem bírja tovább az állandó teljesítési kényszert.

Érzelmi állapot - Kapcsolódó önismereti probléma ≈ Gyakoriság

Félelem/szorongás - Kudarctól való félelem; alacsony önbizalom ≈75%

Önbizalomhiány - Saját képességek megkérdőjelezése, imposztor-szindróma ≈63%

Bizonytalanság/céltalanság - Belső irányvesztés, homályos „miért” ≈50%

Prokrasztináció - Félelem táplálta döntés- és cselekvéselhalasztás ≈38%

A stratégiai tervezés hiánya (75%) elsőre technikai kérdésnek tűnik. De ha mélyebbre nézünk, a gyökér belső irányvesztés (50%) és félelem (75%). Nem az a baj, hogy nincs elég információ, hanem az, hogy a vezető fél rossz irányt választani, így inkább nem választ semmit.

Vagy vegyük az értékesítési nehézségeket (62%). A legtöbb esetben nem a piac a hibás, hanem a belső hitrendszer: „nem ér ennyit a munkám”, „nem akarok tolakodó lenni”. Az eredmény? Gyenge kommunikáció, alulárazás, elmaradt üzletek.

Az üzleti döntéseket tehát nem a logika, hanem az érzelmi állapot irányítja.

Ha a vállalkozó nem stabil belül, a cég sem lesz az kívül.

A sikeres vállalkozás nem (csak) stratégia kérdése. A legjobb üzleti terv is kudarcot vall, ha a vezetőben ott marad a kétely, hogy elég jó-e hozzá. A legtöbb vállalkozói elakadás nem üzleti, hanem önismereti kérdés. Amíg a belső félelmek, a bizonytalanság és az önbizalomhiány nem oldódnak, addig a „technikai” problémák újra és újra visszatérnek – új köntösben, más szavakkal, de ugyanarról a hiányról szólnak:

HA VAN BÁTORSÁGOD VÁLLALKOZNI, VALÓJÁBAN MÁR ÚTON VAGY ÖNMAGAD FELÉ. A PIAC, AZ ÜGYFELEK, A PÉNZÜGYEK MIND CSAK TÜKRÖK: MEGMUTATJÁK, MENNYIRE HISZEL MAGADBAN, MENNYIRE MERSZ KAPCSOLÓDNI, ÉS MENNYIRE ENGEDED MEG MAGADNAK A SIKERT.

Ha beszélgetnél, ha kérdésed van, ha elbizonytalanodtál - gyere el a Lost Garden Házba Pécsre, csatlakozz egy "Végre péntek" beszélgetéshez. Ha messze vagyunk, próbáld ki a VendlerAI.com rendszerét, mert pont a mostani kutatáshoz használt vállalkozói történetek adják a tudásbázisát. Vagy ha szeretsz olvasni, ott a Vendler.hu oldalon a blogom.

Az elmúlt hónapokban 47 vállalkozóval folytatott beszélgetést rögzítettem, összesen 202 órányi AI konzultációt és mentorbeszélgetést elemeztünk ki – a vendlerai.com adatbázisában elérhető, kutatható beszélgetések és a személyes interjúim alapján. A cikkben lévő elemzést a ChatGPT Deep Research és a Gemini Deep Research rendszerei végezték, de a konklúziók nagyon is emberiek.
Érdekes adatok, egy halom statisztika érzelmekről, döntésekről és ezek kapcsolódásáról a KKV-k cégépítésében.

Vállalkozói valóság

Az Ígéret Földje projekt egy merész kísérlet - igazából időnként az jut az eszembe, hogy nem lett volna szabad belevágnom -, amellyel a figyelemfelkeltést szatirikus, abszurd tartalmakon keresztül próbálom elérni. Olyan “projekt”, ami első ránézésre akár egy groteszk tréfa is lehetne, vagy annak a jele, hogy 50 éves koromra "elmentek otthonról", de nagyon is komoly szándék húzódik mögötte. Célom, hogy az embereket elgondolkodtassam, ráébresszem a személyes felelősségükre, bátorítsam őket, hogy beleálljanak a számukra fontos dolgokba, vállalják döntéseiket, és összességében mozduljanak el egy tudatosabb élet irányába. Erre érzek hívást ma valamiért. Közben hiszem, hogy néha a legjobb mód egy fontos üzenet átadására, ha a helyzet okozóját – jelen esetben a modern kor figyeleméhségét és abszurditását – fordítjuk a probléma ellen.

Ebben a bejegyzésben szeretném bemutatni, honnan jött az ötlet, milyen előzményei vannak a projektnek, milyen problémára reagál, és pontosan hogyan próbál megoldást nyújtani szatirikus köntösben. 

Előzmények – Út a szatirikus figyelemfelkeltésig

Alig másfél hete jött az ötlet egy hajnali kávézgatás közben, majd pár órával később már aktív tervezésben voltam: barátokkal beszélgettem, AI-kat kérdezgettem, illusztrációkat készítettem. Nem volt meg a teljes kép - még ma sincs - de úgy érzetem, ebbe mindenképp belevágok.

Hosszú szakmai és személyes út vezetett idáig, amely során olyan sok mindent kipróbáltam a tudatos üzleti és önismereti kísérleteimben.

2022-ben elindultak az üzleti mentorálásaim: Miután bő 2,5 évtizeden át építettem és vezettem vállalkozásokat (voltak köztük sikerek és kudarcok, két sikeres cégeladás is), 2022-ben úgy döntöttem, ideje a tapasztalataimat valahogy mások javára fordítani. Elindítottam üzleti mentorálási és tanácsadási tevékenységemet. Ma már lassan 4 éve tartó folyamatban 200+ cégvezetővel beszélgettem és egyre inkább az önismeret alapú cégépítés irányába fordultam.

2024 eleje – A vendler.hu blog elindítása: Bő 1,5 éve írok az önismereti és üzleti kísérleteimről, felismeréseimről. Az írásaim egy időben nyilvános terápiaként működtek, ma a kísérleti laborom kirakataként "szórakoztatja" a weboldalamra tévedőket.

2024 nyara – Üzleti kísérletek és a “slow business”: A nyár folyamán bátran kísérletezni kezdtem érték-alapú üzleti modellekkel és alternatív mentorálási formákkal. Elegem lett a hagyományos megközelítésből; helyette azt kutattam, hogyan lehet a vállalkozást és az önmegvalósítást emberközpontúbban, érték alapúan csinálni és hogy ez mit is jelent a hétköznapokban. Ennek szellemében több kezdeményezést is útjára indítottam: 
1) Slow business kísérletek, pl. Lost Garden Kft.  
2) Erdei kutyasétáltatós mentorálások 
3) Kávéházi vállalkozói beszélgetések 
4) “Fizess amennyit ér” üzleti modell 
5) „Pay or Share” modell 
6) Vendler AI digitális üzleti mentor rendszer
8) Lost Garden Ház vállalkozói közösségi tér
9) SlowBusiness Facebook csoport
10) Végre Péntek - vállalkozói beszélgetések
11) és ott vannak a könyvkiadási kísérleteim

Látható, hogy 2022-től 2025-ig egy tudatos építkezés zajlott az életemben: kerestem a módját, hogyan lehet a modern városi életünk zajában is értéket adni, hogyan lehet az embereket bevonni és cselekvésre és felelősségvállalásra ösztönözni. Mindezen tapasztalatok érlelték ki végül az Ígéret Földje ötletét, amely a fenti kezdeményezések esszenciáját sűríti magába, egy elég radikális köntösben.

A probléma: nehéz ma átadni a fontos üzeneteket

Miközben a mentorálásban és közösségépítésben egyre mélyebbre merültem, világosan kirajzolódott előttem egy alapvető probléma, amire megoldást szerettem volna találni: borzasztóan nehéz áttörni az életünk hétköznapjainak a zaját. Olyan korban élünk, ahol folyamatos információdömping vesz körül minket, sőt, valójában abban élünk. A figyelmünkért naponta ezernyi inger verseng – közösségi média posztok, hírek, reklámok, értesítések – és egyszerűen fáradtak az emberek, elfáradtunk abban, hogy nem tudunk pihenni, nem tudunk elbújni ezek elől.

Persze a problémának több oldala is van:

Csökkenő figyelem, időhiány: Tapasztalom magamon és másokon is, hogy egyre kevesebb időt és energiát szánunk elmélyülésre. Sokan már nem olvasnak végig hosszú cikkeket, könyveket, vagy ha bele is kezdenek, hamar félbehagyják. A saját írásaimra is számtalanszor megkaptam ezt a visszajelzést. A tömör, könnyen emészthető tartalmak dominálnak. Ebben a helyzetben egy hagyományos, komoly hangvételű írás vagy felhívás gyakran el sem jut a befogadó tudatáig – egyszerűen elsiklik felette, mert túl sok minden verseng a figyelmért. A nehéz kérdéseket pedig hajlamosak vagyunk félretenni “majd egyszer” alapon, mert most épp nincs kapacitás mélyen gondolkodni róluk.

Az elmélyülés hiánya: Nem csak idő nincs, de sokszor kedv sincs szembenézni a kényes, fontos kérdésekkel. Könnyebb folyamatos pörgésben maradni, a felszínen siklani, mindig valami újat fogyasztani (legyen az tartalom, termék vagy élmény), mint megállni és feltenni magunknak a kérdést: jó irányba tart az életem? Mit tehetnék másképp? Gyakran látom, hogy az emberek kerülik a konfrontációt a saját vágyaikkal, félelmeikkel, felelősségükkel – mert ezek a kérdések kényelmetlenek tudnak lenni. Így aztán a tudatosság háttérbe szorul a mindennapi túlélés és szórakozás javára.

Az értelmes dolgok utáni vágy: Paradox módon, miközben látszólag a felszínes tartalmak uralkodnak, egyre nagyobb az emberekben a vágy a valahova tartozásra és a mélyebb értelem megtalálására. Egyre több szó esik önismeretről, spiritualitásról, mentális egészségről. Divatos téma lett “lassítani”, meditálni, közösségbe járni – vagyis valahol belül nagyon is ott munkál mindenkiben az igény egy jobb, tartalmasabb életre. Csak éppen a napi rutin és az online zaj könnyen eltérít ettől, és nehezen találják meg az emberek a kiutat a mókuskerékből a valódi megoldások felé.

Ezt a helyzetet látva fogalmazódott meg bennem a vágy: hogyan lehetne az üzenetemet úgy megfogalmazni, átadni, hogy az képes legyen átütni ezt a rengeteg zajt? Hogyan lehet egyszerre megszólítani azt, aki már unja az újabb “bullshit” motivációs szövegeket, de belül mégis vágyik valami igazira? Hogyan lehet elérni, hogy valaki, aki amúgy nem olvasna végig egy önfejlesztő cikket, mégis magára ismerjen egy üzenetben és kedvet kapjon változtatni?

Valami mást szerettem volna csinálni, valamit, amiben kiélhetem a kreativitásom, a marketing tapasztalataim. Olyasmire, ami kizökkent, provokál, és kíváncsiságot kelt még a cinikus, információval telített emberben is. Így született meg a gondolat, hogy a probléma megoldásához talán pont a probléma természetét kell felhasználni: ha csak a provokáció tör át az ingerküszöbön, akkor provokáljunk – de jó szándékkal! 

És azon a péntek reggelen fényt kaptam és megszületett az Ígéret Földje ötlete.

Az Ígéret Földje projekt a válaszom erre a kihívásra. Lényegében egy szatirikus társadalmi kampány, amely egyszerre figyelemgazdasági trükk és mélyreható edukációs kísérlet. A megoldás kétfázisú: először meghökkentem és bevonzom az embereket abszurd ígéretekkel, majd amikor már figyelnek, szépen lassan megmutatom a valódi üzenetet a felszín alatt.

A felszín: Abszurd ígéretek és figyelemfelkeltés

Úgy döntöttem, beleállok a szerepbe és létrehozok egy fiktív “vállalkozást”, ami mindent megígér, amit csak kérsz – sőt, azt is, amit nem is mersz kérni. Ez az Ígéret Földje “szolgáltatáscsomag”. Nyíltan túlzó, sokkoló és kissé nevetséges ajánlatokkal álltam elő, amelyekre kapásból felkapja a fejét az ember. Például:

„Átgondolom az életed” tanácsadás

„Harmóniába kerülök Önmagaddal” szolgáltatás

„111 önfejlesztő könyv esszenciája egy mondatban”

És még folytathatnám a sort – de nem teszem, legyen meglepetés, ha követsz - a lényeg, hogy az Ígéret Földje kínálata tudatosan úgy lett összeállítva, hogy minden abszurd ajánlat mögött ott lapuljon egy nagyon is ismerős emberi vágy...

A kampány hangneme szándékosan félrevezetően komoly. Úgy kommunikálok ezekről a “szolgáltatásokról”, mintha tényleg üzletet indítanék – marketinges túlzásokkal, kamu és valódi statisztikákkal, nyereményjátékkal megosztóknak, előrendelési akciókkal. A cél az volt, hogy az emberek elsőre ne tudják eldönteni: „Ez most komoly? Vagy valami vicc?” Ez a bizonytalanság növeli a kíváncsiságot és a virális potenciált.

Fontos hangsúlyozni: a provokáció itt eszköz, nem öncél. Tudtam jól, hogy pusztán provokálni felelőtlenség lenne, ha utána nem kezdünk vele semmit. Az abszurd kommunikáció csupán a csali, amivel megfogom a figyelmet – de nem a végállomás.

Mi történik, miután a közönség bekapta a csalit, és elkezdte követni az Ígéret Földjét? Nos, itt jön a stratégia legizgalmasabb és elég kockázatos része: lassanként felfedni a kártyákat, és elültetni a fejekben azt a bizonyos gondolatot, amiért az egész létrejött. Vékony jég, ha nem jön össze, akkor egy értelmetlen bohóckodásnak fog tűnni az egész.

A felszínen futó ironikus posztok mindegyike mögött ott van egy rejtett tanulság, amit apránként adagolok. Az apró utalásokkal elültetem a kételyt a közönségben az egész ígéret-cunamival kapcsolatban. Ahogy telnek a hetek, egyre több jel mutat arra, hogy itt valami többről van szó, mint holmi abszurd vállalkozási kísérletről. 

Ha jól csinálom, akkor végül eljön a fordulópont, az a bizonyos “AHA-élmény”, amikor egyértelművé teszem az üzenetet: Bizonyos dolgokat nem spórolhatsz meg az életben. Ha fejlődni, boldogulni akarsz, a valódi munkát nem végezheti el helyetted más.Nincs csodapirula, nincs Megváltó, aki elhozza a kész eredményt. Bármennyire is szeretnénk hinni a könnyű megoldásokban, előbb-utóbb szembe kell néznünk azzal, hogy a tartós változásért nekünk magunknak kell megdolgozni.

Ezt az üzenetet azonban nem “szárazon”, szájbarágósan tálalom, hanem hagyom, hogy a közönség maga fogalmazza meg magának. Ideális esetben a követő egyszer csak összeállítja a fejében a kirakóst: “Tulajdonképpen ez az egész poén azt jelenti, hogy rajtam múlik, nem máson…!”

Az edukációs cél tehát az, hogy a szatirikus köntös levetése után a résztvevők magukkal vigyék a mélyebb gondolatokat:

Felelősségvállalás: Saját életem alakulásáért én vagyok felelős. Nem mutogathatok mindig másra, nem várhatom, hogy helyettem oldják meg a gondjaimat.

Komfortzóna elhagyása: A szabadság és fejlődés ára gyakran az, hogy kilépjek a megszokott kereteimből és vállaljam a nehéz munkát. Nem spórolhatom meg a saját erőfeszítéseimet, ha valódi eredményt akarok.

Kitartás értéke: A modern világ az azonnali elismerés igényéről szól, de az Ígéret földje rámutat: a tartós sikerhez kitartásra és türelemre van szükség. Lehet csodamódszereket hajkurászni, de végső soron a következetes munka visz előre a gyors fellángolások helyett.

Önmagunknak lenni bátorsága: Fel kell tenni a nehéz kérdéseket magunknak: “Mit akarok valójában? Milyen élet tesz boldoggá?” – és merni kell ezek mentén dönteni. Nincs értelme más álmát kergetni vagy a könnyebb utat választani, ha az nem tesz teljessé.

Természetesen ezeket a tanulságokat nem mind fogalmazza meg nyíltan a projekt, de minden üzenet ebbe az irányba mutat. Így amikor eljön a narratív fordulat – amikor felfedem, hogy “igen, tudtuk, hogy elsőre sok volt ez a szarkazmus, de pont erre volt szükség, hogy végre beszélhessünk a lényegről” –, a közönség nem érzi becsapva magát. 

Az Ígéret földje projekt számomra nem csupán egy kísérleti projekt, hanem a saját hitvallásom kreatív kivetülése. Szakmailag hiszek abban, hogy a marketing és kommunikáció eszköztára használható jó célokra is, nem csak termékek eladására. Ezt a projektet egyfajta alkalmazott etikai petri-csészének fogom fel, ahol kiderül, hogy a provokatív figyelemfelkeltés átfordítható-e valódi értékbe. Meg szeretném tudni, hogy lehet-e egyszerre “eladni” egy ötletet a figyelemgazdaság szabályai szerint és közben az emberek javát szolgálni.

Személyes szempontból pedig ott van benne az elmúlt évek összes tanulsága: a kudarcok, hogy hányszor akartam a könnyebb utat én is a saját életemben; a mentorálások tapasztalatai, hogy mennyien küzdünk ugyanazokkal a dilemmákkal; a közösségi élmények, amelyek megmutatták, milyen ereje van az őszinte beszélgetéseknek. Mindezt beleöntöttem ebbe az alkotásba, mert szeretném, ha minél többen élnénk tudatosabban, bátrabban.

Mert az mindenkinek jobb lenne, ha mindenkinek jobb lenne.

Tudom, hogy az Ígéret földje egy kockázatos vállalkozás. Akad, aki félreértheti, van, aki csak a viccet látja benne. De hiszem, hogy akinek szól, az meg fogja érteni. Akiben ott van a készség a változásra, az észreveszi majd a tükörben önmagát. Ha akár egy maroknyi embert is sikerül ráébresztenem arra, hogy az életében nincs “külső megváltó”, magának kell tennie a jobb jövőért, már megérte.

A projekt nem ér véget a kampánnyal. Továbbviszem a közösségi munkát, a Lost Garden Házban tartott eseményeket, a blogomon való eszmecseréket, és persze a saját tanulási utamat is. Az Ígéret földje révén már most új embereket ismerhettem meg, új párbeszédek indultak el – pontosan ez a cél: kapukat nyitni. 

Kaput nyitni a felszínes online tartalmak mögül a valódi emberi kapcsolódás felé; kaput nyitni a halogatás és kifogások mögül a cselekvés és felelősségvállalás felé.

Büszke vagyok arra, amit eddig elértem ezzel a szatirikus küldetéssel. Úgy érzem, hogy a humor, az irónia és a provokáció valóban értéket teremthet – mert beszélünk róla, gondolkodunk rajta, és talán néhányan már léptek is egy tudatosabb élet irányába miatta. Én magam is rengeteget tanulok ebből a folyamatból arról, hogyan lehet jobban szolgálni a közösséget és hogyan találhatunk közös hangot egy egyre szétszórtabb világban.

Végszóként, ha az Ígéret földjéből csak egy dolgot visz magával az ember, remélem, az ez: lehet, hogy nem sikerül elérni az önmagunk elé kitűzött célokat, de nem a teljesítés tesz boldogabbá, hanem a tudat, hogy vagyunk annyira fontosak önmagunknak, hogy merjünk, akarjunk a saját életünk aktív formálói lenni.  

Én ezen fogok dolgozni továbbra is – hol szatírával, hol komolyan, de mindig szívvel, szenvedéllyel. Mindenkit szeretettel várok az úton, aki csatlakozni szeretne ehhez a különös, de szép kalandhoz a tudatosabb élet felé.

Az Ígéret Földje projekt egy merész kísérlet - igazából időnként az jut az eszembe, hogy nem lett volna szabad belevágnom -, amellyel a figyelemfelkeltést szatirikus, abszurd tartalmakon keresztül próbálom elérni. Olyan “projekt”, ami első ránézésre akár egy groteszk tréfa is lehetne, vagy annak a jele, hogy 50 éves koromra "elmentek otthonról", de nagyon is komoly szándék húzódik mögötte. 

Mi is az az Ígéret Földje?

De mi ez az "Ígéret földje"?

Tudod mi a luxus a mai világban? Felesleges dolgokra költeni! 

Ha olyan dologra pazarlod az időd, az energiád, a pénzed, amiről már az elején tudod, veszett fejsze... Hányszor futottál neki az edzésnek, hányszor fogadtad meg, hogy na, majd most. Megvetted a bérletet, lebeszélted az edzőt, vagy a haverokat és lám, lám... újra és újra feladod. 

Kutatások igazolták, 90 nap kellene ahhoz, hogy valami új szokásként beépüljön az életedbe. DE! 10 emberből 6 feladja az első hónapban, további 2 a másodikban és további 2 a harmadik hónap során és pusztán 1 valaki jut túl a kritikus 3 hónapon. 

Elindítottam az "EDZEK HELYETTED" programot, aminek a keretén belül én teljesítem neked ezt a kritikus 90 napot, hogy te már a könnyebb részét megfogva, a szokás kialakítása után járhass az edzésekre. Válaszd a GOLD CARD-ot, vagy a DIAMOND CARD-ot, a siker garantált! Hisz én vagyok a 10., az, aki már magának megcsinálta és most itt az idő, hogy

Részletek és további termékek a megjegyzésekben lévő megrendelő űrlapon. Csatlakozz az ÍGÉRET FÖLDJE PROJEKThez és élvezd az általunk nyújtott LUXUST!

FONTOS: támogasd a projektet a megosztásoddal, hogy minél több emberhez eljuthasson, hisz a szeretet végtelen! A megosztók közt minden héten egy DIAMOND CARD kerül kisorsolásra! 

FORRADALMI ÚJÍTÁS A FITNESSBEN! Tudod mi a luxus a mai világban? Felesleges dolgokra költeni! Ha olyan dologra pazarlod az időd, az energiád, a pénzed, amiről már az elején tudod, veszett fejsze... Hányszor futottál neki az edzésnek, hányszor fogadtad meg, hogy na, majd most. Megvetted a bérletet, lebeszélted az edzőt, vagy a haverokat és lám, lám... újra és újra feladod. 

Az Ígéret földje projekt elindult!!!

Elég a sok okoskodásból, a hogyan legyél sikeres könyvekből, a spirituális bullshitből, a fitness gurukból! Ezeken mind túl vagy, kiolvastad, megnézted mind, eldöntötted, ezerszer el is akartad kezdeni, de nem jött össze. 

Nem a te hibád! Ne szenvedj tovább, neked nem kell, majd én!

Brit tudósok kutatásai szerint az emberek 79,67%-a úgy érzi, hogy pusztán egy önfejlesztési könyv, üzleti megmondó emberek podcastjei, vagy egy mentori/coach beszélgetés nem elég ahhoz, hogy valódi változás történjen az életében. 19,32% soha el sem gondolkodott ezen.

Az igazi segítség az, amikor valaki megcsinálja helyetted azt, amit te nem tudsz, nem akarsz, nem szeretnél, de tudod, hogy szükséged van rá. Mert nem attól leszel valaki, hogy megcsináltad, hanem attól, hogy a többiek azt gondolják, valaki vagy! Elég, ha a végen te teszed fel a pontot a mondat végére. Minek lefutni a maratont, ha a célfotó az utolsó méteren készül? Ugye? 

Gondolkodj! Nem keményen, okosan kell csinálni! 

Összeálltak a csillagok, a bolygók átértek a rákból a mérlegbe, a Plútó szemben áll a Szaturnusszal és az Akasztott ember az új joker a pakliban. 

Végre megértettem a feladatom. Segíteni jöttem erre a világra. Ez a küldetésem. Ez az életem értelme.

Október elsején elindítom az Ígéret Földje projektet, amiben hétköznapi problémákra fogok egyszerű és gyors megoldásokat adni – ez lesz az új vállalkozásom.  

Lesz majd bevezetési kedvezmény, előrendelés, ajándékkártya, karácsonyi különkiadás éééééés minden, MINDEN rendeléshez ajándékba adok egy tégely eredeti “Ígéret földje” termékmintát, kérésre dedikálva.

Hetente mutatom majd a szolgáltatásokat.

Neked csak egy dolgod lesz: hinni bennem, bennünk… és fizetni. Előre. A többit majd én csinálom.

Hidd el, jó lesz! (Szép vasárnapot mindenkinek!)

Ígéret földje - 3. nap

Az élet nehéz. Ez nem közhely, hanem hétköznapi valóság. Ezernyi problémával küzdünk nap mint nap: a számlák sosem akarnak kevesebbek lenni, a munkahelyi stressz nem fogy, az ügyfelek egyre hülyébbek, a gyerek nem alszik, a derekad egyre jobban fáj, a szomszéd megint fúr szombat reggel nyolckor. 

Mi csak azt szeretnénk, ha valahogy minden egyszerűbben menne, ha a gondok maguktól megoldódnának. Ha nem is mind, legalább egy-kettő. Ha nem kellene mindig mindennel küzdeni.

Az emberi létünk egyik alapvető eleme, hogy a problémáink folyamatos jelenléte és a megoldásuk iránti vágyunk egyszerre határozza meg mindennapjainkat. Ezzel nem is lenne gond, de ezekből egyre több és több van és lassan minden mást kiszorítanak az életünkből. És ez már önmagában hatalmas piacot teremt: a gazdasági növekedés elméletei, a társadalmi innovációk és a vallási narratívák mind egyaránt próbálják megválaszolni ugyanazt a kérdést: hogyan lehet a hétköznapjaink nehézségeit kezelni és a „jobb élet” ígéretét elérhetővé tenni?

Hiszen a legtöbb problémánkkal nem tudunk megküzdeni, nem tudunk azokon úrrá lenni. 

Hiába próbálunk lefogyni, valahogy nem jön az áttörés, ha mégis, az utolsó pár kiló makacsul rajtunk marad. A 4 hét edzőterem után sem leszünk szép izmosak, csak a könyökünk fájdul meg, esetleg izomlázunk lesz. Nem jön a nagy áttörés a karrierben, nem leszünk gazdagok, és életünk párja sem lép oda hozzánk a Lidl parkolóban, hogy „bocs, azt hiszem, te vagy az igazi.” 

Güriztél már eleget, megtettél mindent, amit tudtál, többet nem bírsz el. De szeretnéd, hogy neked is jobb legyen. Hiszen a szomszéd vékonyabb, a volt osztálytárs fiatalosabb, az a 25 éves kölyök a Forbes borítóján mit tudhat, és az a srác a plakáton meg olyan izmos… 

Hát ott az a sok fogyókúrás tabletta, ami garantáltan leolvasztja rólad a kilókat. Az aktuális reform étkezés, ami örökre megváltja az életed - legyen ez keto, paleo, időablakos étkezés, vagy bármi más. Ott vannak a porok, a turmixok, amiktől tudjuk hogy gyorsabban leszel izmos, hisz az instán lévő csajok is hogy néznek ki. 

Ha nekik használt, neked, nekem is fog! 

És ott a lottó, ami egy pillanat alatt milliárdossá tehet. A kaszinó, ami a gyors meggazdagodás ígéretével csalogat. De ha az nem, akkor majd az AI, egy aktuális csoda üzlet, egy uniós pályázat, vagy majd egy startup befektető – mert ezek nemcsak pénzt, hanem a siker filmekbe illő jövőképét is hozzák. 

És ha az egyik nem működik? Meg kell próbálni a másikat, vagy egy másik másikat. Mert aki fogyni akar, az újra és újra megveszi az aktuális csodaszert. Miért? Mert hinni akar benne. 

Hinni, hogy ez most végre tényleg működni fog.

És ki merné azt mondani, hogy nem, nem működik! Nehéz dolog a munka ígéretével házalni. Nem jó üzenet azt mondani: nincs csodaszer. (Van, de nem a pirulában, nem a titkos receptben.) 

Ez az üzenet olyan, mintha egy gyereknek azt mondanád: nincs Mikulás, nincs húsvéti nyuszi. Valójában mindig is anya és apa hozta az ajándékot. 

Elvenni a hitet, a könnyebb élet reményét, nem egy hálás szerep.

Volt már, aki megpróbálta. Az élet nehézségei vizsgálódás tárgyai voltak az ókortól kezdve. Az ember a történelem során folyamatosan olyan narratívákat keresett, amelyek a problémákra könnyű és gyors megoldást kínálnak. 

És aki mást próbált? Aki hálót adott hal helyett? 

Tudjuk, mi lett a sorsa, nem jó példa. Senki nem akar megfeszülni…

De én tudom, hogy Neked is sikerülhet! Ezért októbertől új projektbe vágok: elhozom Mindenkinek az Ígéret Földjét. 

Első körben kilós és ötkilós kiszerelésben.

Az élet nehéz. Ez nem közhely, hanem hétköznapi valóság. Ezernyi problémával küzdünk nap mint nap: a számlák sosem akarnak kevesebbek lenni, a munkahelyi stressz nem fogy, az ügyfelek egyre hülyébbek, a gyerek nem alszik, a derekad egyre jobban fáj, a szomszéd megint fúr szombat reggel nyolckor... 

Az ígéret földje

Vendler AI-ban lebonyolított konzultációk összegző elemzése - 2025.09.11.

Az alábbi elemzést a VendlerAI.com oldalon lebonyolított, a felhasználók által kutatási célra átengedett, összesen 46 konzultációban elérhető beszélgetések tartalmából a ChatGPT Deep Research eszköze készítette 2025.09.11-én. Az elemzéshez felhasznált adatok a 2025.09.10. 17:00 óra állapotot tükrözik.

Felvetett témák megoszlása: A konzultációk ~45%-ában üzleti és marketing témák domináltak (pl. tartalomkészítés, értékesítési stratégiák, vállalkozásfejlesztés). További ~30%-ukat önismereti és kommunikációskérdések jellemezték (önbizalom, határszabás, stresszkezelés), míg ~25% a rendszerrel kapcsolatos technikai vagy általános kérdésekre, meta-beszélgetésekre irányult.

Érzelmi hangulatok eloszlása: A beszélgetések visszatérő érzelmi tónusa a bizonytalanság és szorongás (kb. az esetek 60%-ában jelenik meg markánsan). Emellett gyakori a frusztráció (10–15% – pl. ügyfélkapcsolati vagy önérvényesítési nehézségeknél) és a kíváncsiság, nyitott érdeklődés (20–25% – pl. új ötletek vagy az AI működése kapcsán). Pozitív érzelmi váltás jellemző: a konzultációk ~80%-ában a felhasználó megkönnyebbültebb vagy magabiztosabb állapotban zár, mint ahogy kezdett.

Kapcsolódás mélysége: A párbeszédek többségében (kb. 70%-ában) erős bizalmi légkör alakult ki: a felhasználók nyíltan megosztották érzéseiket, dilemmáikat, és érzelmileg is megnyíltak. Az esetek ~50%-ában kimondottan mély önreflexió volt tetten érhető – a felhasználó a felszín mögötti okokat, mintázatokat is feltárta. A konzultációk fennmaradó részében inkább információs vagy gyakorlati jellegű maradt a beszélgetés, mély érzelmi bevonódás nélkül.

2. Milyen témákkal keresik meg a Vendler AI-t?

A konzultációk tartalmát áttekintve kirajzolódnak a leggyakoribb témacsoportok, amelyekkel a felhasználók az AI-mentorhoz fordulnak:

2.1 Üzleti, marketing és karrier témák

A beszélgetések közel fele ebbe a körbe sorolható. Ide tartozik a marketinganyagok megírása és újrafogalmazása, az értékesítési stratégiák finomítása, illetve a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos kérdések. Gyakori példák voltak:

Tartalomkészítés, marketingüzenetek: Az AI segített például átfogalmazni egy Google Ads tréning leírását az oktató saját „hangján”, frissebben és személyre szabottabban.

Digitális marketing trendek: Többször előjött a mesterséges intelligencia marketingiparra gyakorolt hatása. Ilyenkor a téma a piaci trendek és innovációk (AI-automatizáció, tartalomgyártás jövője) köré szerveződött.

Üzleti döntések, karrierváltás: Néhányan a saját cégük indulásáról, új üzletbe vágásról kértek visszajelzést. Például felmerült a dilemmájuk, hogy „50 évesen lehet-e még új vállalkozást indítani”, mik ennek a reális esélyei. Az ilyen beszélgetésekben az AI segített az üzleti realitásokat és a belső gátakat szétválasztani.

Projekt- és időmenedzsment: Volt példa arra, hogy a felhasználó részletesen vázolta a vállalkozói napirendjét (20+ ügyfél, fix szerződések, diverzifikált portfólió), és útmutatást kért a prioritások újragondolásához. Ezek a témák az üzleti hatékonyság és a személyes preferenciák összehangolásáról szóltak.

2.2 Önismereti, kommunikációs és életvezetési kérdések

A konzultációk jelentős része (kb. harmada) az üzleti kereteken belül, de személyes jellegű elakadásokat boncolgatott. Ide sorolhatók a következő témák:

Önbizalomhiány és önérvényesítés: Visszatérő motívum, hogy a felhasználók bizonytalanok saját értékükben vagy nehezen állnak ki magukért. Egy hosszabb beszélgetésben például a felhasználó arról panaszkodott, hogy nem becsülik meg a munkáját az ügyfelei, és félelmei vannak az áremelés kommunikálása körül. Az AI-mentorral közösen térképezték fel a belső gátakat (pl. konfliktuskerülés, megfelelési kényszer) és lépésről lépésre megtervezték, hogyan húzza meg határait (pl. megírtak együtt egy határozott, de empatikus áremelés-bejelentő e-mail vázlatot).

Kommunikációs stílus és konfliktuskezelés: Többen hoztak példát arra, hogy „rosszul kommunikálnak” – félreértik őket, vagy nem mernek nyíltan visszajelezni. Ilyen esetekben a téma a családi és munkahelyi kommunikáció lett. Például az AI segített egy vezetőnek felismerni, hogy túlmagyarázza a teendőket otthon és a munkahelyén is, ami csökkenti a hatékonyságát. A megoldásokat is közösen dolgozták ki (pl. rövidebb, egyértelmű kérés gyakorlása, heti családi megbeszélés rutinja).

Stressz, kiégés és motiváció: Előfordult, hogy a felhasználó kifejezetten fásultságról, motiválatlanságról számolt be. Ilyenkor a konzultáció abba az irányba ment el, hogyan lehet visszahozni a lelkesedést vagy új értelmet találni a mindennapi munkában. Az AI-mentor sokszor metaforákkal (“évszakok váltakozása” vagy “folyóban sodródás vs. tutajra lépés”) ösztönözte a résztvevőt, hogy elfogadja a ciklikusságot, és türelmet tanuljon önmagával szemben.

Életmód és időgazdálkodás: Néhány konzultáció érintette a magánélet-munka egyensúly kérdését is – pl. egy felhasználó azért fordult a Vendler AI-hoz, mert úgy érezte, egyedül nem tud dolgozni, hiányzik a csapat motivációs ereje. Itt a téma az lett, hogyan alakíthat ki saját vállalkozóként is támogató „mikroközösséget”, vagy milyen napi rutinnal pótolhatja a csapat húzóerejét.

2.3 A Vendler AI működése, technikai és meta kérdések

A beszélgetések közel negyedét olyan témák tették ki, ahol a felhasználó konkrétan az AI-ról, a rendszer használatáról vagy a mögötte levő módszertanról kérdezett:

Rendszerhasználat és technikai problémák: Többen érdeklődtek a praktikus részletekről: pl. hogyan lehet lezárni egy konzultációt, vagy lehet-e a korábbi beszélgetésekre hivatkozni. Ilyen esetekben a Vendler AI türelmesen, lépésről lépésre elmagyarázta a technikai folyamatokat (hogyan zárul egy session automatikusan, mit tegyen a felhasználó, ha “bentragadt egy beszélgetésben”). Ezek információ-átadás jellegű, tárgyilagos témák voltak, érzelmi töltet nélkül.

Az AI személye és háttere: Néhány felhasználó meta-szinten kezdett el beszélgetni, “tesztelve” a rendszert. Kérdéseket tettek fel például: “Ki vagy te? Mi a neved?” vagy “Milyen háttéranyagok vannak benned?” Ezek a beszélgetések arról szóltak, hogy a Vendler AI feltárja saját működési elvét. Kiderült, hogy a hangját és stílusát Vendler Balázs – egy valós üzleti mentor – szemlélete inspirálja. Amikor megkérdezték “Ki az a Vendler Balázs?”, az AI röviden bemutatta a mögöttes személyt és módszertant (üzleti mentor, önismereti fókusz, kérdezéstechnikák). Ez a téma arra is alkalmat adott, hogy az AI elmondja: nincs konkrét memóriája a korábbi beszélgetésekről (megjegyzés: felhasználói kérés esetén a rendszer eltárolja a teljes beszélgetést, azonban azt nem tudja teljes egészében felidézni a későbbiekben, csak egy összefoglalót) – minden egyes konzultációt frissen kezd, így biztosítva a bizalmas adatkezelést.

Összességében elmondható, hogy a felhasználók széles témaskálával érkeztek – a gyakorlati marketingkérdésektől kezdve a mély önismereti dilemmákig. A legjellemzőbb azonban az volt, hogy a vállalkozói élet “kemény” témái (stratégia, pénzügy, marketing) gyakran összekapcsolódtak a “lágy” témákkal (önbizalom, emberi kapcsolatok, érzelmi teher). A Vendler AI pedig mindkettőhöz teret adott a konzultációk során.

3. Milyen érzelmi állapotok jelennek meg a beszélgetésekben?

A konzultációk átvizsgálásakor világosan látszik, hogy nem csupán információcsere zajlik – a felhasználók erősen bevonódnak érzelmileg, és az AI is erre reagál. Az alábbi domináns érzelmi tónusok és arányaik figyelhetők meg:

3.1 Bizonytalanság és önértékelési kétely

A beszélgetések jelentős részét áthatotta a felhasználók bizonytalanságérzése. Körülbelül minden második-harmadik konzultációban (az esetek ~60%-ában) megjelent az a hangulat, hogy a felhasználó nem biztos a saját értékében vagy döntése helyességében. Ennek tipikus jelei voltak a önbizalomhiányos megnyilvánulások, pl. “Nem tudom, jól csinálom-e…”, “Attól félek, nem vagyok elég jó/hozzáértő…”.

Példa: Az egyik felhasználó részletesen kifejtette, hogy nem hisz magában, pedig szakmailag kompetens online marketinges. Ez a kétely megbénította az ügyfélszerzésben is. A Vendler AI visszatükröző stílusban segített neki felismerni ezt a mintát, és lépéseket javasolt az önértékelése javítására (pl. sikerek tudatos listázása, apró önbizalom-építő gyakorlatok). A domináns érzelem itt a bizonytalanságból fakadó szorongás volt, ami a beszélgetés végére enyhült, ahogy konkrét terve lett a felhasználónak.

Szinte minden konzultációban felbukkant valamilyen formában a szorongás érzése – hol explicit módon kimondva, hol a sorok között. Az esetek legalább felében (~50–60%) a felhasználók aggodalommal vagy feszültséggel közelítettek a témájukhoz:

Ügyfélkapcsolati félelmek: Többen féltek a konfliktusoktól, konfrontációtól. Az egyik beszélgetésben például a felhasználó szorongott egy elkerülhetetlen áremelés kommunikálása miatt, mert tartott az ügyfél negatív reakciójától. Ezt a szorongást a konzultáció elején még fizikailag is érzékelte (“rossz érzés a gyomromban” – mondta).

Tapasztalatok
2026.01.11.

2026. VENDLER BALÁZS

Minden jog fenntartva.

Tapasztalatok2026.01.11.

2026. VENDLER BALÁZS

Minden jog fenntartva.

Tapasztalatok
2026.01.11.